Egyelőre nem tudunk változtatni a képviseleti demokrácián alapuló globális társadalmi berendezkedésen. Egyelőre.

Kényszerhelyzet

Az Univerzum szűkül, az élet gyorsul, a szabad erőforrások száma csökken. Ma már a teljes önellátás és függetlenség nem megoldható – sem személyes, sem csoportos szinten.

Nem a genetikus mintáink, hanem társadalmi és kulturális mintáink határozzák meg az életünket. Nem az a lényeg, hogy mit tudunk saját magunk megoldani, nem az a lényeg, hogy milyen ügyesek és önállóak vagyunk, hanem az, hogy milyen hasznos dolgot tudunk csinálni, ami másnak fontos, mert akkor ezért olyan ellenértéket (pénzt) kapunk, amiből beszerezhetjük a szükségleteinket. Intelligensen kell tudnunk üzletelni és kooperálni. A társadalmi beágyazódásunk határozza meg az életünket. Nevezhetjük akár egzisztenciális piacnak is, amihez alkalmazkodnunk kell.

Ma már minden mindenhez közel van. Sehol nem tudunk hegemóniát teremteni, hiszen mások látják a dolgainkat, és vagy egyedül, vagy csoportosan összeállva meggátolják nagyra törő terveinket. Ma már, a korrupció és az internet világában titkokat sem tudunk tartani. Egyre nehezebb mellébeszélni és/vagy hazudni. Könnyen kigolyózzák az embert a jó társaságokból.

Mi akkor a teendő – adjuk fel a terveinket?

Nem, ne adjuk fel a terveinket, de nagyon észnél kel lennünk. Választott képviselőinknek szövetségeseket kell tudni keresniük és találniuk. Koalíciós partnereket. Mind a belpolitikában, mind a külpolitikában. Mivel abszolút többséget elérni ma már lehetetlen, ezért a pártok összefogására van szükség ahhoz a hosszú távú stabilitáshoz, amit békének és megelégedett életnek hívunk.

Ehhez persze a pártvezéreknek szalonképesnek kell lenniük. Kooperálni kell tudniuk. El kell felejteniük a szélsőséges eszméket. A potenciális koalíciós partnerek általában nem a pártot, csak annak agresszív vezérét utálják és utasítják el!

Összegezve tehát az eddigieket:

A pártoknak érdemi közszolgálati tevékenységet kell végezniük, nem tétlenséget elfedő kamu-marketinget, amiért közpénzből (tőlünk) magas fizetést kapnak a semmiért.

A pártvezetőknek tehát toleránsaknak és intelligenseknek kell lenniük. Kell tudniuk jól tárgyalni. Őszintének kell lenni kifelé is és befelé is. Ehhez viszont értelmes és közérdekű célok kellenek.

A párttagoknak figyelniük és ellenőrizniük kell a vezetőiket. Nem szabad engedniük, hogy rátelepedjenek a saját pártjukra a saját és önző rögeszméikkel. Nem a nép van a vezérért, hanem a vezér a népért.

Az állampolgároknak alaposan meg kell fontolniuk a döntéseiket. Nem mindegy, hogy mikor, melyik pártra és hogyan szavazunk. Toleránsaknak kell lennünk, másképpen a társadalom sem toleráns velünk.

Magyarországi példa

Ha a fent megfontolásokat Magyarországra alkalmazzuk 2024 nyarán, akkor a következőre juthatunk:

A pártoknak át kell gondolniuk, mely témák (gazdasági, társadalmi területek) azok, amihez értenek és kellő társadalmi támogatással meg is tudnák oldani az ott fellépő problémákat. Határozott profilt kell felvenniük. Kell tudniuk és publikálni pontosan, hogy kiket akarnak és tudnak képviselni – és mindezt kellő alázattal. Csak a tolerancia és koalícióképesség az, amivel a jövőben boldogulni lehet.

A pártvezetőknek le kell tudni mondaniuk, ha nem tudják vezetni a csapatukat, és nem tudnak valós eredményeket elérni. Mai képességeik és viselkedésük lehetetlenné teszi egy hatékony és előremutató (azaz a magyar túlélést biztosító) pártstruktúra kialakulását. Az egyensúlyhoz egymás mellett élni tudó, egymást tisztelő baloldali és jobboldali pártokra egyaránt szükség van. Jelenleg az összes párt vezetőségének (beleértve a jobb- és baloldalt is) le kellene mondania, a TISZA Pártnak pedig hiteles (hihető) vezetőséget kell választania. Magyar Péter a tapasztalatok szerint a néppel szót tud érteni, ezért ezzel kellene foglalkoznia a jövőben is, mert a felelőssége óriási. Nem szabadna elveszítenie a fókuszt. Nem szabadna kísérleteznie valamiféle „beülős” pozícióval, pozíciókkal.

A párttagoknak pragmatikusaknak kell lenniük. Támogatni, értékelni, jutalmazni és visszahívni kell tudniuk a vezetőségüket.

A polgároknak tanulniuk kell, fejlődniük kell, meg kell teremteniük és el kell fogadniuk egy új társadalmi és kulturális mintarendszert (lásd pl. a skandináv államokét), mert a magyar nép korszerű, 21. századi társadalmi képpel, modellel nem rendelkezik. Ma már Európába nem lehet kardcsörtetve belovagolni.

Sas Tibor
2024.06.12.