Előzmények

Jó lenne a társadalmi jelenségeket valamilyen objektív szempontrendszer szerint értelmezni. Nem csak az alapján, hogy „szerintem xy-nak igaza van”. Jó lenne az empirikus társadalom-tudományi igazságokat ok-okozati relációban, szükségszerű összefüggéseiben látni.

Létezik ilyen objektív szempontrendszer? Szerintem van ilyen, és ez az általános evolúciós törvények (evomatikai) rendszere. Az evolúciós elveket is figyelembe vevő társadalmi berendezkedés neve: Adaptív társadalom.

Az evolúciós elvek a kiinduló tanulmány fejezetei szerint, a témák felmerülési sorrendjében kerülnek ismertetésre.

Nemzeti és pártkötődés

Földes: 4. Kellett még valami az elit és a bizonytalanok közötti szövetség létrejöttéhez. A Fidesz a 2004-es népszavazással megszerezte a nemzet nevében beszélés pozícióját, s ezzel nagy helyzeti előnyre tett szert.

Evolúciós szempontból nézve a fenti állítás azt jelenti, hogy a Fidesz, hatalmi szerepét kihasználva, a „nemzethez tartozás” tudatával köti magához a választóit, és nem csak a „párthoz tartozás” tudatával. Ez a Fidesz számára sok előnyt jelent a többi párthoz képest, ugyanis a nemzeti kötődés sokkal erősebb, mint a párthoz kötődés. (Ezt nem bontanám ki itt részletesen, de elég egyértelmű ennek belátása.)

Több evolúciós törvény együttes következménye a nemzetek, mint önálló szereplők megjelenése a humán társadalomban. Az egyik ilyen törvény azt mondja ki, hogy az együttes léthez (azaz az életfunkciók közös biztosításához) kevesebb erőforrás kell, mint az egyéni létekhez összesen külön-külön, azaz az együttes lét hatékonyabb. Az evolúció hajtóereje, mint tudjuk, a hatékonyság növelése. Ezek következményeként tehát mindenki, minden átlagos entitás nemzethez akar tartozni. Vannak természetesen kivételek, de az evomatika átlagos entitásokkal foglalkozik.

Egy magánszemélyt sokféle erő köti a nemzethez (sok kategóriában: hely, anyagi erőforrás, jogosultság, információ, személyes kapcsolatok, mentális kapcsolatok, pénzügy stb., az evomatikában 12 ilyen kategória van). Az erőt az evolúcióban mindig cserefolyamat jelenti: jelen esetben ez az erőforrások cseréje. Az egyén (vagy csoport) erőforrásokat ad a nemzetnek, és cserébe szolgáltatásokat kap.

A mai társadalomban a leghangsúlyosabb a pénz, az univerzális erőforrás kategóriája: az entitás adózik az államnak, és cserébe az állam biztosítja a legalapvetőbb emberi szükségleteket. Legalább is ez általában az alapvetése a mai társadalmaknak, és ezt sok helyen Alkotmányban is rögzítik.

Minden csoportos entitásban, szervezetben vannak dolgok, melyek jelzik, hogy a szervezetet alkotó entitások az adott rendszerhez tartoznak. (A sejtekben ilyenek az MHC molekulák, az immunrendszer innen ismeri fel a szervezet saját sejtjeit, és ezért nem támadja meg. Iskolákban ilyen az iskolaköpeny, A cégeknél ilyen a beléptetőkártya stb.). Nemzetek esetén ilyen jegyek a nemzeti szimbólumok, himnuszok, jelszavak. Ha bizonyos tényleges vagy annak deklarált nemzeti jegyek nincsenek meg egy személynél vagy csoportnál, az kirekeszthető és/vagy kirekesztendő bizonyos szolgáltatásokból, vagy akár magából a nemzetből.

A kirekesztés maga is összetartó, kohéziós erő a táradalomban, azon az anyagi előnyön túlmenően, hogy az erőforrásokat nem kell „idegenekkel” megosztani.

A pártkötődés esetén az egyén (látszólag csak a) a szavazatát adja pártnak, cserébe az általa preferált szolgáltatásokat kapja az államtól, ha a párt hatalomra kerül (vagy hatalomban marad).

Sok országban a párt a tagjai közvetlen befizetéseiből él, Magyarországon a pártokat az állam finanszírozza, ezért a szavazó úgy érzi, nem kerül neki semmibe, ha szavaz – de áttételesen ezzel valójában közpénzt fizet a preferált pártnak.

A párhuzamos valóság kialakulása

Földes: Azóta a baloldaliak és liberálisok védekezni kényszerülnek azzal a törekvéssel szemben, amely a nemzetből való kiszorításukra irányul. Ez a jobboldali offenzíva nem azért hozott stratégiai győzelmet, mert jól kidolgozott volt. Sikere annak köszönhető, hogy a társadalom bizonytalan, illetve fenyegetett helyzetben lévő csoportjai a nemzethez tartozásukra hivatkozva várták, várhatták és várják, hogy az állam stabilizálja a helyzetüket. Szomorú tény, de ők nem hisznek életkörülményeik gyökeres javulásában, azt várják: mentsék meg őket a még rosszabbtól.

Az emberek a világot az agyuk saját mentális modelljébe képezik le. A világ minden jelenségének egy bejegyzés, egy memo (mentális modell objektum) felel meg. Ha a világot reálisan képezi le az ember, azaz a memo tartalma megfelel a jelenségnek, akkor a mentális modell koherens. Ha nem, akkor inkoherens.

Amennyiben sok, egymással összefüggő memo, azaz a memók hálózata inkoherens, akkor a valósággal párhuzamos virtuális valóság alakul ki az ember tudatában. Ebben az esetben az ember viselkedését már nem a valóság, hanem annak valótlan, hazug képe irányítja. Ez a torzított valóság kerül be a társadalom kulturális mintái közé, és ez is terjed el.

Amennyiben a mentális modell fenyegetettséget jelez, akkor természetes, hogy az államtól, mint a nemzet megtestesítőjétől várja az egyén a segítséget. Mivel az inkoherens mentális modellben a biztonság veszélynek, a párt (Fidesz) nemzetnek van hazudva, ezért a nemzethez tartozás tudata, érzete és jelensége is a Fideszhez lesz bekötve.

A kulturális minták és a valóság kapcsolata

A párhuzamos valóság kialakulását és a pártállam hazugságainak győzelmét meg tudta volna hiúsítani, ha vannak a magyar társadalomban valóságosan ható progresszív minták a társadalmi problémák megoldására. Ilyen az empátia, a szolidaritás, az összefogás, az együttműködés, a demokratikus cselekvés, a közös vagy népi ellenállás mintája, de ezek a gyakorlatban Magyarországon (még?)  nem igazán léteznek.

Ennek négy, de egymással szorosan összefüggő oka van: a minta létezése, stabilitás, prioritása és sikeressége.

Ezek nem véletlenül függnek össze, ugyanis a mentális modell is egy önálló entitás, egy rendszer, melynek a memók a komponensei.

A memók tulajdonképpen fogalom-objektumok, melyek tartalmazzák a memo nevét, leírását, a hozzá tartozó képi és egyéb információk referenciáit stb. Tartalmazzák a fogalom komponenseire való hivatkozásokat. Tartalmaznak ezen felül asszociációkat, azaz „laza” hivatkozásokat más, az adott fogalomhoz tartozó memókra. Íly módon egy adott témakörben a memók egy rendszere, egy hálózata alakul ki. Ez a hálózat az, ami tulajdonképpen egy adott valóság-objektum mentális modellje, reprezentációja. Egy ilyen memo-hálózat egy kulturális minta is.

A mentális modellre is vonatkoznak az evolúció általános törvényei, azaz a mentális modell önmagában is fejlődik, evolvál. Ennek eredménye az, hogy rájövünk dolgokra a meglévő tapasztalataink alapján akár egy sötét szobában is. Az érzések, hitek, meggyőződések rendszere is fejlődik, akár a külvilág segítsége nélkül.

Nézzük tehát, hogy miért nincsenek ma Magyarországon ténylegesen működő progresszív társadalmi mintáink.

A minta létezése

Az első ok az, hogy a valóság valós jelenségei kerülnek be a kulturális minták közé. Ha valami nincs a valóságban, ha valami nem történik meg, akkor az nem kerül fel a listára.

A minta stabilitása

A második oka a minta hiányának a mentális modell instabilitása. Egy memo annál jobban rögzül, minél többször fordul elő az adott jelenség a valós világban. Lehet, hogy volt valamikor egy szolidaritási esemény, de ez olyan kevésszer történt meg, hogy nem rögzült kellő erővel a kulturális mintázatok listájában.

A minta prioritása

A harmadik oka a minta gyakorlati hiányának az, hogy a minta „nem fontos”. Ez azt jelenti, hogy ténylegesen fent van ugyan a minta a társadalom „problémamegoldó minták” listáján, csak nagyon hátul szerepel. Az evolúció ugyanis sorba állítja a megoldásokat, és nem az optimális és hosszútávú megoldást keresi, hanem a „már elfogadható” és kevés keresési ráfordítással megtalálható megoldásokat.

A minta sikeressége

Ha egy adott problémára van több hasonló megoldásunk is, akkor mi (és az evolúció is) azt a megoldást választjuk, amely a legsikeresebb volt, amelyikkel legnagyobb a kihívás megoldásának esélye. Nincs túl sok magyar sikeres ellenállási esemény.

A kulturális minták elterjedésének szándékos manipulálása

A fentiekben láttuk, hogy elég sok mindennek kell történnie ahhoz, hogy egy elvileg kivitelezhető, demokratikus, összefogáson alapuló társadalmi cselekvés, mint „kulturális minta” a társadalmi tudatban elfoglalja a megfelelő helyét. Többször és sikeresen kell, hogy megtörténjen a történelem során.

Aki egy kicsit is ismeri a magyar történelmet, az tudja, hogy a behódolás, megalkuvás, kiegyezés mintái sokkal többen, sokkal erősebben és sokkal előkelőbb helyen vannak a magyar társadalmi (főleg családi) tudat megoldás-listáján, mint az ellenzéki, demokratikus és ellenálláson alapuló minták.

Ha egy ilyen „ellenzéki” minta a történelmi gyakorlatban mégis létezik, a hatalom sok mindent megtehet (és a Fidesz tesz is) azért, hogy ne kerüljön a gyakorlatban alkalmazásra.

Ha fent van egy ilyen tett a listán, akkor le kell erről venni, vagy lejjebb, hátrébb kell tolni a listán. Ez a tudatos történelemhamisítás esete. (Nem az történt, nem úgy történt, nem is azok tették, meg sem történt stb.)

Ha nincs fent a listán, akkor ne is kerüljön fel. Ez a hír-elhallgatás és hírhamisítás esete. („Nincs itt kérem semmi látnivaló”, „titkosítottuk”, „nem osztogatnak, hanem fosztogatnak”, „Soros bérencek és migránsok voltak” stb.).

Mindkét fent említett esetben a hatalom eszköze a manipulált, irányított közmédia, a közöségi platformok és az oktatás.

Fogékonyság a kulturális mintákra

A „segítünk, megvédünk, garantálunk” ígéretekre legjobban a háromosztatú társadalom alsó osztálya a fogékony. Az osztályokat az evomatika az erőforrás-hozzáférési lehetőségek alapján állapítja meg:

• Alsóosztály – nincs elegendő erőforrás a biztos túlélésre, potenciálisan az evolúció vesztese
• Középosztály – van elegendő erőforrása a biztos túlélésre
• Felsőosztály – biztosan túlélő, és biztosan marad szabad erőforrása a túlélés utánra is.

Vannak milliomos nyugdíjasok is és milliárdos analfabéták is, de az Alsóosztály tipikus csoportjai a

• Szegények
• Idősek
• Vidékiek
• Iskolázatlanok.

Ezekre a csoportokra jellemző, hogy bár különböző okok miatt, de nincs elegendő erőforrásuk a biztos túlélésre. A csoportok között általában nagyon nagy az átfedés.

Statisztikák bizonyítják, hogy a világon mindenhol az Alsóosztály szavazói azok, akik jelentősen visszaforgatják választásokkor az idő kerekét.

Összefoglalás

Az autokratikus hatalom a nemzeti identitás és szimbólumainak kisajátításával képes a választóit megtéveszteni, egy virtuális világot, egy párhuzamos valóságot létrehozni. Erre az irreális világra leginkább az Alsóosztály tagjai fogékonyak.

Sas Tibor
2024.07.16.

Következik: Adaptív társadalom 5.rész – A magyar baloldal magánya