Felhívott egy ismerősöm ma reggel. Gyorsan rátért a lényegre. Azt mondta, hogy látta az írásomat, amelyben eléggé élesen fogalmaztam, és melyben hiányolom a tanárok szolidaritását és országos kiállásukat a Madách Gimnázium igazgatója mellett, továbbá hiányolok egy országos sztrájk-kezdeményt. Azt mondta, látta egy felháborodott tanár véleményét is. És hozzátette:

– Ne hidd, hogy itt bármi változni fog. Sok tanár már egymillió körül keres. Annyit keresnek lassan, mint az orvosok. Orbán és a gyilkosképű Pintér megvette az összes tanárt.
– Lehet, – mondtam, – a tanárok sosem voltak egy progresszív csapat. Inkább visszafele forgatják az idő kerekét, sok ilyen tapasztalatom van. Viszont, a kommenteket néztem, és húsz az egy arányban a szülők és a nép nekem adott igazat. De lehet, hogy történni fog valami, mert Magyar Péter és csapata, úgy látom, nagyon készül valamire.
– Ne reménykedj ilyen dolgokban – mondja ismerősöm. – Orbán majd a választások előtt megemeli a húgyagyú nyugdíjasok pénzét, és minden marad a régiben.

Ennyi volt a telefon. Majd meglátjuk.

Sas Tibor
2024.09.03.