A Békekör a következőket posztolta:
”A történelem sötét oldala – A londoni “vészcsúsz” résztvevői.
A fényképen a londoni „vészcsúcs” résztvevői. Ők azok, akik úgy döntöttek, hogy a végsőkig kitartanak Zelenszkij Ukrajnája mellett, Oroszország ellen, dacolva Trump Amerikájával is.
London, Lancaster House, 2025. március 2.”

Tekintsünk most el attól, hogy ezek szerint a történelemnek vannak oldalai is, nekem ez új. Nyilván akkor van fényes oldal is, amennyire én ismerem a Békekört, ez a Szovjetunió lehet.
Eddig a kommunista irodalomból ismertem a “történelem szemétdombja” kifejezést, meg van olyan mondás is, hogy valaki a jó vagy a rossz oldalon áll.
Ha túllendülünk a nyelvi nehézségeken, akkor azért valóban felmerül az a kérdés, hogy mi dönti el, hogy egy történelmi kérdésben a jó vagy rossz oldalon állunk? Ha például – ahogy a Békekör fogalmaz – “Oroszország ellen, dacolva Trump Amerikájával” egyezik az én ítéletemmel, akkor én automatikusan a rossz oldalon állok?

Meg lehet egyáltalán ezt kérdést politikailag közelíteni? Ráadásul időtől független igazságokat kimondani?

Én azt hiszem, hogy igen, valamennyire megközelíthetőek ezek a kérdések. Talán nem kell  túlságosan nagy elméleti feneket keríteni a dolognak. Van egy morális oldal és van egy gazdasági/politikai oldal.

A gazdasági/politikai oldal az egyszerűbb. Irányelvként el tudom fogadni Acemoglu Miért buknak el a nemzetek? könyvében leírtakat. Ha a létrejövő új status quo nagyobb szabadságot, egyenlőséget hoz, akkor az egy jó irányú változás. Ebbe természetszerüleg nem fér bele a gyarmatosítás semmilyen formája, ásványkincsek vagy területek elfoglalása, még ha azt (ma már) esetleg üzleti alapúnak is álcázzák.

A morális oldalt se komplikálnám túl, bár tudva azt, hogy sem egy egyén, sem egy állam nem képes az ún. objektív igazságot – ha egyáltalán itt létezik ilyesmi – felismerni és képviselni. A sérelmek hatalmasnak tudnak látszani, az ellenfél érvei nullának és érdektelennek. Mégis van azért valami erkölcsi limit vagy fejlődés is. Ma már nem gondolunk jónak olyan nézeteket például, hogy “az asszony verve jó.”
Nem gondoljuk azt, hogy morális háttér nélkül meg lehet támadni egy másik országot.
(Itt idéznék egy hatalmas gondolkodót, politológust, Rejtő Jenőt, aki a tárgyilagosságról így ír:
A tárgyilagosságot egy ókori hadvezér alkotta meg, akinek a neve méltánytalanul nem maradt fenn. E hadvezér szerint nem lehet csak úgy megölni másokat, pusztán azért, mert többen vagyunk. Tárgyilagosnak kell lenni, meg kell mondani az igazságot: “Nem öltünk volna meg benneteket, ha nem lettetek volna olyan szemtelenek azokon a jó legelőkön” vagy „Ha nem szorulnának rá arra, hogy megtanítsuk őket helyesebben legeltetni, nem mészárolnánk le őket.”)

Összegezve az orosz-ukrán háború kapcsán én sem gazdaságilag, sem politikailag, sem erkölcsileg nem látom úgy, hogy Oroszország a jó vagy helyes oldalon állna. Ergo nekem a londoni vészcsúcs sem a “sötét oldalon” áll.

Meg egyébként is, mit akar a Békekör a hülye minősítgetéseivel elérni. Elmehetnek … Oroszországba.

Csikvári F. András
2025.03.03