Ez a sejtés nem csak érzéseinkre és tapasztalatainkra támaszkodva, szubjektíve igazolható, hanem objektív, tudományos  módszerekkel is. Ebben a tanulmányunkban ezt kívánjuk egyszerűen, mindenki számára érthetően bemutatni.

Egy új kihívás megoldásának lehetőségei

Létezünk, és ez azt bizonyítja, hogy bizonyos feladatok megoldására képesek vagyunk. A feladataink megoldásához erőforrásokat (tárgyakat, eszközöket, nyersanyagokat, energiát, információt, időt, teret) veszünk igénybe.

Minden pillanatban a meglévő eszközeinket használjuk. Ezeknek az eszközeinknek, erőforrásainknak megvannak a maguk fizikai korlátai. Ha van egy autónk, amelyik 10 liter benzint fogyaszt 100 kilométeren, és van (szabadon felhasználható) 10 liter benzinünk, akkor maximum egy 100 kilométerre lévő városba tudunk eljutni.

Mi történik akkor, ha egy 200 km távolságra lévő helyre kell eljutnunk a megszokott eszközrendszerrel? Alapvetően két dolgot tehetünk: kétszer annyi benzint, 20 litert használunk el, avagy olyan autót használunk, amelyik csak 5 litert fogyaszt száz kilométeren. (Az a tapasztalatunk, hogy ezen utóbbi megoldás nem egy egyszerű feladat.)

Ebből a példából egy fontos következtetést tudunk levonni: Ha az (új) feladat 100 km út megtétele, akkor régi, elavult autó esetén 10 liter benzinre (erőforrásra) van szükségünk, új, modern autó esetén csak 5 literre. Benzinhiány esetén tehát komoly előnyünk van, ha modern, hatékony az autónk.

Az evolúció alapszituációja

Az evolúció alapesete és egyben mozgatórugója a szabad erőforrások mennyiségének (és minőségének) csökkenése. Az az entitás (az evolúció szereplője), amelyik fejlettebb, annak több az esélye a túlélésre, mert kevesebb erőforrással is megelégszik.

Az erőforrások csökkenésének két fő oka:

• a környezet, a természet kimerülése, és
• a versenytársak számának (és erőforrás-fogyasztásának) növekedése.

Konklúzió: fejlettebb entitás túlélési valószínűsége nagyobb, mert kevesebb erőforrásra van szüksége a kihívások megoldásához, mint a versenytársainak.

A jelenség matematikai háttere

(Itt most egy rövidített magyarázatot adunk, a jelenség részletes elemzése  „Az evolúciós fejlettség és fejlődés magyarázata az evomatikában” című tanulmányban található.)

Egy hatás erőssége a létrehozására felhasznált erőforrások mennyiségének és minőségének a szorzatával arányos, azaz

Hatás = Mennyiség x Minőség

Ebből következik, hogy jelenség görbéje egy hiperbola. Egy  nagyobb hatás-igényű szituáció hiperbolája az origótól távolabb helyezkedik el.

A fenti ábrán két megoldandó feladat látható. A nehezebb feladat, az új kihívás a szaggatott piros görbe, a régi kihívás, azaz a most éppen megoldandó feladat a folytonos piros görbe.

Van két szereplő, „a” és „b”. Ugyanabban a környezetben vannak, ugyanazon kihívásokkal néznek szembe, ugyanazon mértékű hatást kell kifejtetniük az életben maradáshoz. Hirtelen a környezeti feltételek rosszabbodnak, ezért nagyobb hatást kell kifejteniük. Mi történik ekkor?

A „b” entitás fejlettebb eszközökkel rendelkezik, vagyis fejlettebb, mint az „a”. A „b” entitást ma a P1b pont jelzi az ábrán. Egy új kihívás (szaggatott görbe) esetén, ha gyorsan kell reagálnia, akkor viszonylag kis erőforrás-mennyiséggel megoldja a feladatot, eléri a szükséges hatást, és eljut a P2b pontba. Nincs ideje fejlődni, de a szükséges kevés erőforrás a rendelkezésére áll.

A „a” entitás fejletlenebb eszközökkel rendelkezik, vagyis fejletlenebb, mint a „b”. A „a” entitást ma a P1a pont jelzi az ábrán. Egy új kihívás (szaggatott görbe) esetén, ha gyorsan kell reagálnia, akkor csak nagy erőforrás-mennyiséggel tudja megoldja a feladatot, hogy elérje a szükséges hatást, és eljusson a P2a pontba. Nincs ideje fejlődni, és nagy a valószínűsége annak, hogy az új kihívás megfelelő megoldásához szükséges sok erőforrás nem áll a rendelkezésére.

Ez általában nem jelent azonnali pusztulást, csak azt, hogy nehezebb helyzetbe kerül az entitás, és életminősége csökken. (Ha valaki nem tudja kifizetni a dráguló lakbért, akkor egy kisebb vagy rosszabb minőségű lakásba kell költöznie stb.).

Az ábrát alaposan tanulmányozva számos következtetést vonhatunk le különböző fejlettségű entitások viselkedéséről és evolúciós sorsáról. A bevezetőben említett tanulmány foglalkozik azzal, hogy viszonylagosan sok erőforrás kell még egy kicsiny fejlesztéshez és minőségjavításhoz is,  azaz az x-tengely mentén egy egységnyi távolság (fejlődés) valójában exponenciálisan nagyobb hatást és hatás-igényt jelent, mint ugyanez a távolság az y-tengelyen.

Egy rendszer fejlesztése, minőségének javítása nagy feladat, sok erőforrást igényel. Csak akkor éri meg az invesztíció, ha az adott feladat (kihívás) többször is előfordul. (Csak akkor veszünk drágább, kevesebbet fogyasztó autót, ha sokat kell autóznunk.)

Társadalmi következmények

A fent leírt jelenség egy általános evolúciós (evomatikai) törvény, mely a fejlődés minden szintjén (fizikai, biológiai, társadalmi) igaz. Ha egy társadalom nem fejleszt, nem invesztál oktatásba, és pl. főleg szakmunkásokat képez, akkor komoly evolúciós hátrányba kerül a versenytársaival szemben. Ezért kell tudás-alapú társadalmat fejleszteni. Ez minden entitás-típusra, személyre és azok tetszőleges szervezetére is igaz.

Sas Tibor
2025.03.16.