Lehet, hogy rövidesen hírt hallunk arról, hogy a 235 méter magas Gellért-hegynek szavazati joga lesz a választásokon, beiratkozhat az egyetemre és útlevéllel, követve sok honfitársát, átutazhat Ausztriába. Ha csak a 266 méter, valamivel magasabb Sas-hegy elébe nem tolakszik.

Nem bolondozok. Egy Új Zélandból érkezett hír csillantotta fel bennem ezt a reményt. Az ország parlamentje ugyanis egyhangú, 123 szavazattal biztosította egy hegy, a 2.500 méter magas Taranaki Maunga tűzhányó személyes emberi jogait. A parlamenti szavazást követően a karzat egy maori dallal köszöntötte a sorsdöntő törvényt. Félreértés ne essék, nem akarok beleszólni, csak csodálkozom. Azt hiszem, ok nélkül, hiszen a maori felfogás szerint ezt a hegyet ellopták tőlük, amikor Új Zélandot gyarmatosították. (Vajon hova vihették a lopott hegyet?) Továbbá az ősi maori felfogás szerint egy hegy, folyó, vagy rét azelőtt ember volt. A havas csúcsú vulkán ezzel visszakapta régi-új nevét is, Te Kāhui Tupua. Az átkeresztelések rendben folytatódnak. 2014-ben egy őserdő nyerte vissza a Te Urewera régi nevét és ezzel a kormány tulajdonjoga megszűnt, azt a Tühoe törzs vette át. 2017-ben a Whanganui folyót nyilvánították élő emberi személynek. Ideje, hiszen már a 21. század első negyedének végén járunk.

A maoriak példája megragadott. Időszerű lenne további ősi hagyományokat is felújítani.

No nem a nyereg alatt puhított húsra gondolok. Az meglehetősen rágós lehetett. De mennyire igaz például a perzsa vallás alapítójának, Zarathusztrának felismerése, hogy a világot teremtő jó és annak lerombolására törő gonosz állandó harcban áll. Ez a világ rendje, el kell fogadnunk, hiába is kísérelnénk meg küzdeni a gonosz ellen. Jól ismert, hogy az istenek nagyon kedvelték az ember-áldozatokat, ezeket sem szabad megtagadni tőlük. S íme, a modern kor megtalálta a módját: ‘iparosította’ az emberáldozatot a világháborúk formájában. Az ókori ember bölcsen felismerte például a specializálódás hatalmas előnyeit. Rájöttek, hogy nem fordulhatnak a háború istenéhez szerelmi ügyekben, ha erre volt szükség, a görögök Afroditéhez, a rómaiak Venuszhoz fordultak, ők voltak specializálva mint a szerelem, szépség, vágy, szexualitás, termékenység és jómód istenei. A háború kérdésében természetesen a háború istenéhez kellett folyamodni. A görögöknél ezt az istent Árész-nak nevezték, a rómaiknál Zeusz és Héra gyermeke, Mars volt az illetékes.

Az istenek tehát specialisták voltak, s a hindu vallásban végül is a hajmeresztő számú, különböző megjelenési formában 33.333 (más, vadabb számítások szerint 330 millió) országos vagy kevésbé ismert helyi isten segítette az embereket. Vannak főistenek, mint Vishnu a megőrzés istene, akinek 22 megjelenési formája van. A másik két-három fő-isten, Brahma a teremtő, és Shiva a romboló, ugyanakkor női megfelelőkkel is rendelkeznek. Alig hiszem, hogy ennél komplikáltabb vallás és isten-rendszer létezhet. Mikor, kihez kell imádkozni? Ez maga is tudomány. Ekkor értheti igazán meg az ember az egy-isten-hit hatalmas praktikus előnyét. Ehhez azonban már nagy absztrakciós képességre volt szükség.

Ennek ellenére az egy-isten-hit első formái, az úgynevezett monoteizmus már az időszámítás előtt 1200-ban megjelentek. Az ókori Egyiptomban is nyomát láthatjuk amikor Ehnaton fáraó Aton istent ruházta fel az egyetlen isten rangjával. Ennek ellenére napjainkban is csak a föld lakosságának nagyjából fele tartozik egy-isten-hívő vallásokhoz: a zsidósághoz (15.7 millió), a kereszténységhez (2.4 milliárd), vagy az iszlámhoz (2 milliárd). Az időszámítás előtt a második évezred közepén született a monoteizmus legősibb könyve, a Tóra, illetve Mózes öt könyve.

Az emberiség másik fele számtalan vallás hívője. Egyes becslések szerint ma is 4.200 vallást ápolnak. Csak néhány nagyot említve, a kelet ázsiai Taoizmus és Konfucianizmus, az indiai Hinduizmus, Buddhizmus és Szikhizms nagyobb tömegeket vonz, mint az előbbiekben említett három világvallás.

A szent könyvek, a biblia számos helyen utalnak az ember teremtésére: “Az Isten megszólalt, teremtsünk embert saját képmásunkra. És Isten megteremtette az embert, férfit és nőt a saját képmására”.(Genesis 1:26, 1:27) Az időszámítás előtti 5-6. század fordulóján élt kolofoni Xenophon görög filózófus azonban, szemben a sokkal később született bibliával, úgy látta, hogy nem az Isten teremtette az embert saját képmására, hanem az ember az Istent. Mint mondta: ha lovak, vagy oroszlánok tudnának festeni, ők ló, vagy oroszlán-testű és -fejű isteneket ábrázolnának. Az etiópiaiak istenei lapos orrúak és fekete hajúak, míg a thrák istenek kékszeműek és vöröshajúak voltak. Ha ebbe belegondolunk, rájöhetünk, hogy milyen zseniális volt az egyetlen, láthatatlan Isten hite. Nos, ennek egyik első képviselője éppen ez a görög filózófus, Xenophón volt, őt tekinthetjük az egy-isten-hit egyik úttörőjének.

Annál meglepőbb, hogy az isten-hittel úgyszólván párhuzamosan született meg az antikvitásban és az ősi indiai világban az isten tagadása, az ateizmus is. Igaz, a kereszténység térhódításával ez rendkívül háttérbe szorult, hogy azután a felvilágosodás korában, a 16. századtól keljen új életre. Meglehetősen bizonytalan becslések szerint napjainkban minden tíz ember közül kicsit több, mint nyolc, a világ lakosságának kereken 84 százaléka kapcsolódik valamely valláshoz, és egy-milliárd körüli ember nem hisz istenben és nem tagja semmilyen vallási szervezetnek. A szent könyvek nem számoltak ezzel a lehetőséggel, bár a zsoltárokban megjelenik a “bolond” “aki azt gondolja magában, hogy nincs Isten”.

Isten-hívő, vagy isten-tagadó ‘bolond’, az emberiség életében változatlanul jelen van a vallás. A Gellért-hegy és a Sas-hegy azonban marad a helyén, s talán választójogot se kap.

Berend T. Iván
2025.07.26