Folynak az orosz – ukrán háború lezárását célzó tárgyalások. Az agresszor Oroszország, a megtámadott fél Ukrajna. Mégis úgy néz ki, hogy talán egyszerűbb úgy eljutni a békéhez, ha előbb Ukrajnával sikerül egy minimális feltételrendszerben megegyezni.
A fő tárgyalók Zelenszkij ukrán elnök, USA megbízottak, és néhány európai vezető – hátuk mögött az úgy nevezett „hajlandók szövetsége”. A házigazda Merz kancellár. (A képen a tárgyalások résztvevői 2025.12.15.-én)

Ma mindenki arról számolt be, hogy előre lépések történtek, mintha pislákolna valami fény. Mindenki dicsér mindenkit. Trump elnök dicsérte az európai vezetőket, miszerint „Az európai vezetőktől hatalmas támogatást kapunk.” Merz német kancellár kiemelte Trump elkötelezett és fáradhatatlan munkáját a béke ügyében.
A fő téma, amiben látszólag haladás történt az a lehetséges békével kapcsolatos garanciák kérdése az ukránok részére. Az oroszok egyik fő követelése az, hogy az ukránok „örökre” mondjanak le a NATO-ba való belépésről. Zelenszkij ezt most felajánlotta, ha ezzel egyenértékű, valódi garanciát kap arra, hogy a békekötés után Oroszország nem támadja meg újra Ukrajnát.
Területi engedményekről most nem tárgyaltak, az ukránok erről hallani sem akarnak. A béke tehát nem tűnik túl közelinek, különösen, ha figyelembe vesszük még Merz kancellár megjegyzését is: „az oroszok továbbra is nyilvánvalóan az időhúzásra játszanak.”

Ha csak az Európát a II. világháborút követő békekötéseket nézzük – Trianont most ne említsük -, akkor a Jaltával, Potsdammal kell kezdenünk. Az eredmény Európa érdekszférákra való osztása volt, amit a balti államok megszállása, a kelet-európai országok szovjet érdekszférába való bevonása követte. Velünk élő történelem, itt ezt nem érdemes túl hosszan tárgyalni. Valódi meleg háború viszont nem tört ki Európában, hacsak a ciprusi konfliktust nem vesszük ide.
Jalta érvényessége a berlini fal leomlásával, de különösen a Szovjetunió 1991-es összeomlásával ért véget.

Utána a legnagyobb és legvéresebb európai fegyveres konfliktus a jugoszláv háborúsorozat volt. 30 évvel ezelőtt ez a konfliktus – ami, olyan borzalmakat hozott, amit már az európaiak nem tudtak elképzelni – a daytoni békeszerződéssel zárult.
A dokumentum olyan háromhetes tárgyalási folyamat eredményeként született meg, amelyben a boszniai nemzetiségi vezetők, valamint Franjo Tudjman horvát és Szlobodan Milosevics szerb elnök a világtól elzártan, az ohiói Dayton közelében lévő Wright-Patterson légitámaszponton, az amerikai közvetítő Richard Holbrooke irányításával alkudoztak területekről, jogkörökről és háború utáni berendezkedésről.

Az 1995. december 14-én Párizsban ünnepélyes keretek között aláírt daytoni békeszerződésről sok minden elmondható, de az nem, hogy igazságos lett volna. Boszniában hatékony működésre alkalmatlan államszerkezetet hozott létre, ma is minden az etnikai törésvonalak mentén intéződik. A tanulság tulajdonképpen az, hogy nem lehetséges egy kierőltetett béke után elhagyni a terepet.

A boszniai béke kikényszerítésének másik tanulsága az, hogy az agresszor addig nem enged, amíg nem találja szembe magát valódi nemzetközi ellenállással.

Ha ezt figyelembe vesszük, akkor még elég hosszan elhúzódó orosz – ukrán háborúval kell számolnunk.

Csikvári F. András
2025.12.16