Közeleg a választás, felfokozott a kampány. Minden politikai szereplő megpróbál a törzsszavazóin túl is új választókat megszólítani. Ebbe a hangulatba érkezett meg A szavazat ára című dokumentumfilm, amelyet pár nap után már több mint másfél millióan láttak.

A film azt mutatja be, hogyan vásárolják meg szegény, kiszolgáltatott helyzetben élő emberek szavazatait egyes falvakban. Rossz szembesülni a magyar valóság ezzel a szeletével. De nem is elsősorban maga a szavazatvásárlás a legnyomasztóbb.

Szavazatvásárlás volt, van és valószínűleg lesz is. Nem magyar sajátosság: Románia, Mexikó vagy India esetében is sok kutatás foglalkozik vele, és a magyar történelemben is bőven találunk példákat — elég az 1947-es kékcédulás választásra gondolni.

Ami igazán lehangoló, az az a világ, amelyben ezek az emberek élnek.

Függőség és kiszolgáltatottság

A filmben megjelenő történetek szerint:

• aki „rosszul” szavaz, nem kap közmunkát
• nem jut tűzifához
• kikapcsolhatják a villanyt vagy a gázt
• szélsőséges esetekben még a családját is fenyegethetik

Ez nem egyszerű szavazatvásárlás, hanem függőségi rendszer.

Elhangzik a filmben egy erős állítás: hogy ezeket az embereket szándékosan tartják ilyen helyzetben, hogy politikailag befolyásolhatók legyenek. Egy másik állítás szerint a jelenség akár a szavazatok 6–7%-át is érintheti.

Ezek a mondatok erősek — talán túl erősek is. Érdemes megnézni, mit mondanak a számok.

Egy egyszerű becslés

A film szerint körülbelül 300 olyan település van, ahol a jelenség jelentős. Vegyünk egy felső becslést.

• egy település mérete: ~3000 fő (mint Tiszabura)
• tegyük fel, hogy a lakosság 10%-a érintett (ez már erős túlbecslés)

Ez településenként 300 főt jelent.

300 település × 300 fő = 90 000 szavazat

Ez egy tudatosan felfelé torzított becslés:

• nem minden település ilyen nagy
• nem minden szavazat „nettó új” szavazat

De nézzük meg így, maximális hatással számolva.

Országos arányok

Ha a választáson kb. 6 millió érvényes szavazat születik, akkor:

90 000 szavazat ≈ 1,5%

Ehhez hozzávehetjük a levélszavazás kérdését is:

• feltételezve 300 000 levélszavazatot
• és ennek 10%-át problémás (ami szintén erős túlzás)

Ez további 30 000 szavazat

Összesen tehát:

1. 120 000 szavazat, ami ~2%

Egy ellenpróba: a mozgósítás hatása

Csináljunk egy másik, egyszerű számítást.

Tegyük fel:

• mindkét nagy tömb mögött 3 millió szavazó áll
• de a részvételi hajlandóság különbözik

Ha, ahogy a közvéleménykutatók ma mérik:

• az egyik oldalon 85%
• a másikon 95% megy el szavazni

akkor:

• 3 000 000 × 0,85 = 2,55 millió
• 3 000 000 × 0,95 = 2,85 millió

A különbség: 300 000 szavazat

Ez már önmagában nagyobb nagyságrend, mint a fenti, túlbecsült „szavazatvásárlási” hatás.

Mit mondanak ezek a számok?

A számok alapján:

• a jelenség létezik és súlyos
• bizonyos helyeken valóban befolyásolhat eredményeket
• de országos szinten korlátozott a hatása

Egy nagyon szoros választásban szerepe lehet.
De önmagában nem magyarázza meg a végeredményt.

Végül

Attól, hogy a jelenség országos szinten nem döntő, még nem válik jelentéktelenné. Az, ahogyan ezek az emberek élnek, és ahogyan függőségben tartják őket, önmagában is súlyos probléma.

De ha a választások működését akarjuk megérteni, akkor fontos különválasztani azt, ami morálisan felháborító, attól, ami statisztikailag meghatározó.

A számok ebben segítenek: helyére teszik a jelenséget — anélkül, hogy elbagatellizálnák.

Csikvári F. András
2026.03.31