A magas kornak nagy hátránya – de nem az egyetlen – hogy a barátok mind elmennek. Legutóbb Gaál Csaba halálhíre jutott el hozzám. Aktív korában a bábolnai gazdaságban volt középvezető. Elgondolkoztatott erről az elfeledett vállalatról.

Hadd kezdjem személyes élményeim felelevenítésével: az 1970-es években valamilyen gazdasági bizottságban ültem együtt Burgert Róberttel a Bábolnai Állami Gazdaság vezetőjével és összebarátkoztunk. Bábolnán tanultam meg lovagolni. Mikor enyhébb szív problémák miatt az orvos teljes pihenést írt elő, Burgert Robi lehívott Bábolnára, hogy ott zavartalanul pihenhessek. Bábolnán láttam életemben először ‘csirkegyárat’, a legembertelenebb modern állattartási intézményt.

A Bábolnai Állami gazdaság története 1789-re nyúlik vissza, amikor II. József császár alatt megalapították. 1806-tól ménes-intézetté vált mintegy kétszáz állattal. 1867 után a közel 8.000 holdas gzdaság a Földművelésügyi Minisztérium főhatósága alá került. Bábolna 1960-ig veszteséges üzem volt. Káprázatos modern történelme 1960-ban indult. Ekkor nevezték ki a szegény uradalmi cseléd fiát, a 36 éves Burgert Róbertet igazgatónak. Burgert 1942-ben mezőgazdasági szakiskolát végzett, majd agrármérnöki diplomát szerzett, 1950-ben a Baranya Megyei Állami Gazdaságok Központjának vezetője, 1951-től a Pécsi Állami Gazdaság agronómusa, majd 1953-tól igazgatója.

Bábolnai kinevezése a Kádár kormányzat agrárpolitikájának egyik kifejezője volt. A rezsim bizalmát élvezve kiemelt állami támogatással, önálló export és import joggal, nyugati technikák, az ipar-szerű baromfihús és tojás termelés, majd az ugyancsak iparszerű kukorica termelés meghonosításával, az ország első magyar-amerikai vegyesvállalatának megalapításával az államszocializmus Magyarországán egyedülállóan kivételes, virágzó, nemzetközileg versenyképes modern vállalati birodalmat hozott létre. Ezzel elsők között csatlakozott a baromfitermelés akkor világszerte átalakuló, iparszerű újjászervezéséhez. Az állatok biológiai ciklusát átalakítva, a napfényt, levegőt, hőmérsékletet is mesterségesen szabályozták. Ehhez a világ legfejlettebb technológiáját alkalmazták, amit kanadai, német és osztrák cégektől vásároltak meg. Ezek a cégek képezték ki a magyar szakgárdát is. Hasonlóan történt az iparszerű kukorica termelés esetében is: ez esetben amerikai és jugoszláv nemesítő és kutató intézetekkel kiépített kapcsolat segítette elő a sikert. Bábolna a magyar gazdaság korona-ékszerévé vált.

Bábolna sikerének egyik titka a nyugati cégekkel való kooperáció volt. A széleskörű nemzetközi kooperáció alapján sikerült átvenni az élenjáró technikát és módszereket. Importálni a legkorszerűbb gépeket és az exporttal benyomulni a világpiacra. A német cégekkel való együttműködés segítette, hogy kulcsra-kész tojás termelő üzemeket és tojó-farmokat exportáljanak Szaudi Arábiába is.

1970 és 1980 között a baromfi állomány háromszorosára nőtt, ami világviszonylatban is a legnagyobbak közé emelkedett. 1985-ben az egy főre jutó baromfihús–fogyasztásban Magyarország a világ első öt országa között foglalt helyet, miközben a világkereskedelmi forgalomba kerülő összes baromfihús 10 százalékát Magyarország szállította. Bábolnán a termelés értékének mindvégig nagyjából felét a baromfiból származó jövedelem tette ki. Bábolna már 1970-ben nyugaton vásárolta meg az akkor legkorszerűbb gépeket, John Deere traktorokat, vető, sorművelő és egyéb gépeket a zárt iparrendszerű kukoricatermeléséhez is.

A vállalat baromfi programjához a gazdaság növénytermesztését is radikálisan átalakította: 38 féle növény helyett háromra, búza, árpa és kukorica termelésre állt át. Ehhez egész, 23 tagú vezetőgárdáját is lecserélte és kiváló fiatal új gárdával cserélte fel. Közöttük Gaál Csabával, aki a kiemelt vetőmag-programot vezette.

A bábolnai gazdaság ugyancsak ráállt a zárt rendszerű sertéshús termelési rendszerére. 1966 és 1972 között nyolc sertés tenyésztelepet építettek fel s ehhez az állatok kilenc fajtáját a legnagyobb amerikai és európai tenyésztőktől vásárolták. Mi több, hasonló modern telep felépítését indították el az ország termelőszövetkezeteiben. A bábolnai tenyésztésű mének ugyancsak világhírűekké váltak és sorozatosan nyertek nemzetközi díjakat. Az Imperial 25 versenyen indult, s abból 20-at megnyert. Bábolna tenyészállatokat exportált Angliába, Németországba, Franciaországba, Hollandiába, Spanyolországba, Olaszországba és az olajtermelő arab országokba.

Az 1970-es évek Biszku Béla és Komocsin Zoltán vezette balos politikai ‘kis-rendszerváltása’ Magyarországon veszélyes támadásokra vezetett Bábolna ellen, ahol a “kapitalizmus csiráit” fedezték fel. Támadták a nyugati vállalatokkal létrehozott kooperációt és nem engedték be az országba e partnerek képviselőit. Burgert Róbert pozicióját azonban személyes találkozója Kádár Jánossal végülis megmentette. (A személyes kapcsolatok Magyarországon állítólag Szent István óta meghatározó jelentőségűek. Micsoda szerencse, hogy ez ma már nem így van(?))

Bábolna világhírre emelkedett. Látogatói emlékkönyvében ott találjuk Hruschov és Gorbacsov szovjet vezetők, Hailé Szelassziét, Etiópia császára, Josef Klaus, osztrák kancellár, Earl Butz amerikai mezőgazdasági miniszter és más világ-vezető politikus elragadtatott sorait és aláírását.

A Bábolnai Állami Gazdaság 1989-ben ünnepelte fennállása 200. évfordulóját. Az ünnepségek egybeestek a rendszerváltás hónapjaival. Burgert Róbert vezérigazgatói kinevezése 1990 március 31-ig szólt, de Burgert a Vállalati Tanács ülésén bejelentette lemondását. Munkatársai ekkor megvédték, és a Vállalati Tanács 1989 szeptemberében további öt évre meghosszabbította megbizatását. A politikai változás földcsuszamlása azonban kihúzta Burgert lába alól a talajt. A Vállalati Tanács 1990 februárjában – a rezsim váltás nagyobb dicsőségére – leváltotta és új elnököt választott. A 66 éves Burgert már nem tudott talpraállni és 1999-ben meghalt.

Szimbolikusnak tekinthető, hogy Burgert halálakor a feldolgozott baromfi gyakorlatilag eladhatatlanná vált. Két évtizeddel halála után Bábolna is haldoklott: A kormány elfogadta a cég magánosítási koncepcióját. Dicstelen véget ért az ország mezőgazdasági zászlóshajójának története. A Bábolna Zrt. közgyűlésén a legnagyobb tulajdonos, az állami vagyont kezelő Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. képviselője kérte hogy indítsák el a társaság felszámolási folyamatát. Úgy látták, hogy “Bábolna a ménesbirtokra alapozva az észak-dunántúli régió turisztikai központja lehet”. Bábolna mégis megőrizheti világhírét, hiszen itt találhatjuk Európa egyik legöregebb, 1710-ben ültetett, több, mint 300 éves akácfáját.

Berend T. Iván
2026.04.25