Csányi Vilmos szerint ez a könyv megoldást kínál a klímaválságra. Obama azt mondta, hogy az aktuális kedvencei közt van. Bill Gates szerint nagyon figyelemre méltó könyv. A Csányi volt az ok, hogy megvettem.

Ez a könyv Kim Stanley Robinson A jövő minisztériuma című könyve, 2020-ban jelent meg. Egy sci-fi, de velünk történik a 2024 – 2050 közötti időszakban.
A könyv nagyot robbant, mert megoldásokat kínál és azt igéri, hogy 2050-re legyőzzük a klímaválságot, a föld és az emberiség jelentősen átalakul. Megoldjuk a migráns válságot, a természet visszakapja a (fele) földet, legyőzzük a gazdagokat, egyáltalán a kapitalizmust.

Nagyszerű könyv, zavarbaejtően gyenge könyv.

Nagyszerű könyv, mert izgalmas regény formájában – egy percig nem jut eszedbe, hogy abba kéne hagyni az olvasást – ráébreszti az olvasót, hogy nagyon nagy a baj, de még mindig nem késő.
A regény keretsztorija egy képzelt ENSZ-szervezet következő évtizedekbeli tevékenysége köré fonódik.  A Jövő Minisztériuma névre keresztelt intézmény feladata, hogy minél közelebb vigye a világ országait a párizsi klímamegállapodásban vállalt célokhoz, a szervezet a még meg nem született nemzedékek érdekeit hivatott képviselni.

De a dolgok jelentősen felgyorsulnak, ahhoz képest, amit egy bürokratikus ENSZ szervezet követni tudna. 2024-ben Indiát egy olyan hőhullám sújtja, hogy pár nap alatt 20 millióan halnak meg. A túlélők között van egy amerikai fiatalember, aki már sohasem tudja kiheverni ezt az élményt, mentálisan beteg. Elhatározza, hogy megöli a Jövő Minisztériuma vezetőjét, Mary Murphy-t, aki Írország volt külügyminisztere, profi bürokrata. A kettőjük valamiféle barátsággá váló kapcsolata adja a könyv gerincét, de nem a lényegét. A 106 (!) egy-két oldalas fejezetből mindössze 40 foglalkozik velük.

Természeti csapások sorozata éri a földet, világossá téve a nemzetállamok vezetői előtt, hogy összefogás szükséges, de természetesen ez egyáltalán nem magától értetődő, hogy létrejön. Az indiai hőhullám után az indiaiak kén-dioxidot permeteznek repülőgépről a légkörbe, mert megfigyelték, hogy a Pinatubo vulkán kitörése után a globális hőmérséklet fél fokot csökkent, és ezt a hatást kívánták elérni. Minden állam és a Jövő Minisztériuma is tiltakozott a mérgező anyag kipermetezése ellen, amit az indiaiak nyersen visszautasítottak, hogy nem ők okozták a hőhullámot, viszont az ő embereik halnak meg és a többiek nem csinálnak semmit.

Világossá vált, nemcsak hogy összefogás kell, hanem rengeteg alapvető dolgot is meg kell változtatni – egyszerre. Csökkenteni kell a szén-dioxid kibocsájtást, növelni kell a szén elnyeletését. Ennek elősegítésére és ösztönzésére egy új (világ)pénzt kell létrehozni.

Meg kell állítani az antarktiszi gleccserek felgyorsult tengerbe csúszását, ami hatalmas műszaki feladat, nagy költségekkel – csak teljes nemzetközi összefogással képzelhető el.

Meg kell állítani a migrációt, mindenkinek valamekkora univerzális elengedhetetlen jövedelmet kell biztosítani.
Limitálni kell a gazdagok fogyasztását, a vagyoni és a kereseti különbségeket. Az adóparadicsomok megszűntek, különben is csak digitális pénz létezik, pénzt eldugni nem lehet.

Hogy lehet ezt megoldani?

A szerző nem mondja ki, csak példákat mesél erről-arról. Hogy megalakul Indiában egy Káli testvérei nevű terrorszervezet a gazdagok ellen, sőt lebegteti a szerző, hogy a Jövő Minisztériumán belül is alakul és müködik egy “operatív” egység az alelnök vezetésével. Nincs kimondva, de a kedves olvasó kitalálhatja, megérezheti, hogy

félelem és terror – ez segíti a változások megtörténtét.

A gazdagok általános környezeti bűnözökként vannak kezelve. Tudott, hogy a hagyományos repülés a legkörnyezetszennyezőbb közlekedési forma. De a beszéd nem elég hatásos: egyetlen nap lelőnek 60 repülőgépet ismeretlen terroristák, majd mivel nem érték el száz százalékosan a kívánt hatást egy másik nap még lelőnek húszat. Végül is megtörténik az áttérés a léghajózásra.

25 év alatt teljesen átalakul minden, a pénzügy, a termelés, a fogyasztás, a szemléletünk – a svájciaké, az araboké, a kínaiaké, mindenkié. Már csak egy közös Gaia vallás kell. Nehezen hihető.
A könyvben felsorolt megoldások egyrésze műszaki jellegű – azokról látom, hogy megvalósíthatatlan ötletparádé, egyszerűen blődli. Attól félek, hogy minden egyéb területen, politika, pénzügy, stb – amihez végképp nem értek –  hasonlóan kivihetetlen javaslatai vannak.

Miért mondom, hogy zavarbaejtően gyenge könyv? Ha elfogadom az ő narratíváját, hogy pár éven belül már katasztrófa sorozat lesz, akkor az a konklúzió, hogy fegyvertelenül állunk ezzel szemben. A könyv azonban sikerrel végződik, Mary Murphy boldogan megy nyugdíjba egy kis zürichi manzárd lakásba.
Mi aggódhatunk, pedig cselekednünk kellene.

Merre tartunk az összefogás helyett? Itt az orosz ukrán háború, már két év után több-százezer halottal. Egyértelműnek látom, hogy a következő évek a zéró-összegű játszmáké lesz. Az USA jelenlegi politikája ebbe az irányba mozdult el. A protekcionizmus, a kínaiak ellen hozott (durva) szankciók egyértelműen azok. Jövőre már India lesz a világ legnépesebb országa. A Goldman Sachs bank előrejelzése szerint 2050-re India és Indonézia lesz a világ harmadik és negyedik legnagyobb gazdasága. Nem fogják magukat kizárni a kínai piacról az amerikaiak kérésére, pláne ha még korlátozzák őket az amerikai piachoz való hozzáférésben.

Biden elnök úr most egy nagyon ambiciózus ipar visszatelepítési programot hirdetett meg. A belpolitikai célok egyértelműek: kifogni a szelet a republikánusok vitorlájából. A program ezért egyrészt zöld is, másrészt nagyon önző, nacionalista. Harmadrészt vissza akarja hódítani Trump híres fehér munkását, aminek az a furcsasága, hogy ő már elhelyezkedett. A hivatalos adatok szerint jelenleg gyakorlatilag nulla a munkanélküliség az USA-ban. Ilyen értelemben a terv még kockázatos is.
Minél jobban elszaporodnak a gazdasági konfliktusok, annál nehezebb lesz megoldani a globális együttműködést igénylő problémákat. Ha az országok nem tudnak együttműködni egyes problémák megoldása érdekében, akkor ezek megoldása lehetetlenné válik, és a világ ennek megfelelően szenvedni fog. Vagy elpusztul, ha Kim Stanley Robinson jóslata beválik.