Kedves Gyuri, a fasiszta-antifasiszta tüntetés kapcsán a cikkedben nagyon szépen fogalmaztál, és a kérdésed is roppant aktuális:

„Ebben a sokszínű, csoportérdekek, ideológiák, érzelmek, indulatok által működő világban keressük a “kalmárt, aki a boldogságot árulja”. Rá vagyunk kényszerülve, hogy az értékek között válasszunk, rangsoroljuk őket, hogy valamiért kiálljunk, vagy valami ellen harcoljunk. Nem mosható minden egyetlen katyvaszba, nem nézhetjük saját elefántcsont tornyunkból idegenként a világot. Fog ez menni?”

Én azt gondolom, hogy egy kicsi esélye van, de ehhez néhány feltételnek teljesülnie kell.

Nem kell kapkodni, idegeskedni és stresszelni 😊 Dőljünk hátra, és elemezzük szép alaposan a helyzetet.

Mi okozta ezt a problémahalmazt?

A problémát evolúciós események okozták. Nézzünk egy analógiát.

Hatalmas mezőn él több populáció, az egyik ilyen nagy a bárányok populációja. Csordákban élnek már régóta békésen egymás mellett, farkas sehol, dús és zöld a fű, a patakban kristálytiszta víz csorog.

Némi idő elteltével a helyzet alaposan megváltozik. Bozóttüzek miatt a legelő területe alaposan lecsökkent, a sok bárány miatt a fű mennyisége drasztikusan csökkent, a forrás tele van bárány-ürülékkel és a víz mennyisége is apad az éghajlat melegedése miatt. Mit lehet tenni?

Amelyik populáció felismeri a helyzetet, rájön arra, hogy mi a teendő és megszervezi magát, az túléli ezt a kritikus helyzetet. Amelyik nem, az elpusztul. Ez egy természetes és elkerülhetetlen folyamat.

Felismerni a helyzetet

Az emberek, „Isten báránykái” és az emberiség kezdi felismerni a helyzetet. Farkas még nincs, de bármelyik pillanatban megjelenhet tőlünk független klíma-katasztrófa, tűzhányó-aktivitás, aszteroida, avagy nálunk fejlettebb értelmes lények formájában.

Ebben a másodpercben predátor ellen (a klímát kivéve) nem kell védekeznünk, az evolúciós túlélésünket az erőforrásaink csökkenő mennyisége, és az erőforrásokért küzdő konkurenseink elleni küzdelem jellemzi.

Az egyik predátor (ausztrál erdőtűz) megmutatta, hogy a „nagypofájú civilizáció” még sehol sincs a természettel vívott küzdelemben. Lehet, hogy a nemzetközi összefogás esetleg segítene, segített volna?

Nagyon kevés energia felett rendelkezünk, és elégtelen a szervezettségünk, ez még nagyon kevés a farkasok elleni küzdelemhez, ez látható.

És akkor itt ez a dilemma: a konkurens báránycsordák ellen küzdenünk kell az erőforrásokért, ugyanakkor össze is kellene fognunk a farkasok ellen, különben az összes bárány elpusztul.

Rájönni dolgokra

Apám azt mondta mindig gyerekkoromban, hogy tanuljak, dolgozzak rendesen, termeljek – és a többivel ne legyen dolgom, mindig lesz munkám, az emberek jók és minden rendben lesz.

Azóta a világ megváltozott. Nem elég termelni, hanem menedzselni kell magam, ha élni akarok.  Nincs mindig munka, az emberek nem jók és a dolgok nincsenek rendben – szóval ennyit az útravaló hasznosságáról. A szubjektív idealizmusról át kellet térnem az objektív realizmusra.

Azt hiszem, az emberiségnek is rá kell jönni ezekre a dolgokra. Bár éltem Ázsiában is néhány évet és Amerikában is néhány hónapot, de azt hiszem, hogy valamennyire csak a fehér civilizációt ismerem úgy-ahogy. Csak ezt a „csordát”. És a küzdelem jelenleg csordán belül és csordák között is folyik ez erőforrásokért.

A tudomány még nagyon gyerekcipőben jár, a társadalom-tudomány különösen. Nem tudja az emberiség emiatt, hogy bizonyos események determinisztikusak, statisztikusak, avagy véletlenek-e, és ez bizony elég nagy baj, ugyanis a problémák kezelése nagyban függ ettől a paramétertől.

Megszervezni a dolgokat

Meg kell tanulnia az emberiségnek (minden hierarchia szinten) saját magát menedzselni, nem elég csak termelni (mint azt apám hitte – és mint ma is még sokan hiszik) mert az lám, ide vezet.

A világ eléggé összeszűkült és eléggé „zsufi” (azaz nagy a kupleráj magunk közt szólva). Rendet csak akkor tudunk tenni, ha a kacatokat felismerjük, nevet adunk nekik, osztályozzuk őket, felteszünk mindent a neki megfelelő polcra, és ami kell megtartjuk, ha kell megjavítjuk – ami meg nem kell, azt kihajítjuk.

Az osztályozás szubjektív és idealista alapon már nem elegendő, nem működik. Tanulni kell az evolúciótól, és objektív ismérvekre, realitásra alapozva új koordinátarendszert kell felállítani. Paradigma váltásra van szükség.

Sas Tibor
2024.06.13.