Idén nyáron a hőségben, tegnap este másodszor voltunk Benczúr Kerti Estéken. A szépség forradalma – ez volt a gyűjtő címe az estnek. A Danubia zenekarral az első részben 4 kis Mozart darab. Hámori Máté karmester szerint Mozart volt a női lélek valaha élt legnagyobb ismerője, akár két – három százalékra is tehető a tudása.
Szünet után Antonín Dvorak Vonósszerenádja. Ez a mű arról szól, hogy szép, amikor egymásra mosolygunk, szép, amikor szeretjük egymást, egyáltalán szép az élet és legfőképpen az is marad. 1875-ben írta Dvorák, Prágában. És valóban, akkor úgy tűnhetett, hogy minden egyre jobb lesz itt Európában – és még vagy 35 évig így is volt.
Persze elkalandoznak a gondolataim, ez a csodálatos Egyedi-palota, aminek a kertjében hallgatjuk Dvorákot akkor még nem is létezett, akkortájt kezdték tervezni csak. Nem gondoltak olyasmire, hogy egy műszaki probléma akár globális leállást okozhat a világban, mint ahogy a “fatal error” lehetősége felrémlett a napokban egy IT szoftverfrissítés nyomán. Vagy hogy esetleg olyasmi előfordulhat, hogy egy bolíviai fiatal anyuka pénzt akar kivenni a kártyájáról, de rossz számot üt be, amitől először a világon a pénzkiadó automaták állnak le, majd a bankok és a tőzsdék.
Kezdjük azzal, hogy még nem is volt villany, tehát globális áramszünet sem lehetett, ami ma mindent megbénítana. Pár évvel ezelőtt olvastam egy nagyon jó, ráadásul magyar könyvet erről, talán Áramszünet címmel. Hazajöttem és megnéztem, jól emlékeztem a címre, Bene Zoltán könyvéről van szó. Ajánlom – szórakoztató is.
Megnéztem azt is, hogy hány éves volt Dvorák, amikor ezt a Vonósszerenádot írta. Harmincnégy, még a világhírnév előtt.
Teljesen megbocsátható neki, hogy hülyeségeket beszélt.