Úgy tűnik, nagy a zűrzavar a jelenlegi ideológiák és párt-ideológiák megfogalmazása terén. Mindenki mindent – és semmit – mond egyszerre. Mondják ezt, de értik alatta azt. Az az évekkel ezelőtt ezt jelentette, de már nem is. Vagyis mégis azt jelenti, de nem úgy.

Kezdik a dolgok elveszteni a jelentésüket. Mi ennek az oka?

A fogalmak eróziójának az oka a folyamatok felgyorsulása és a globalizáció. Régen a változások lassúak voltak, a fogalmak döntően lokálisan értelmeződtek. Egy állítás-halmaz, egy javaslat-sorozat a maga teljességében sokáig érvényes és alkalmazható volt. Ma már ez nem így van.

Nézzük például a jobboldali-baloldali és a konzervatív-liberális fogalmak együttes használatának gyakorlatát.

Mit?

A jobb- és baloldaliság manapság a kapitalizmus-szocializmus fogalompár egyik alternatívája, azt mondja meg, hogy a termelést, a fejlődést, a terjeszkedést, a profitot kell-e növelni, vagy inkább csökkenteni kell a tempót, fékezni a túlfűtött gazdaságot, és csökkenteni a vagyoni különbségeket a társadalomban.

Hogyan?

A konzervatív-liberális elvek azt mondják meg, hogy egy adott gazdasági vagy társadalmi célt hogyan lehet elérni, milyen módszerrel. A konzervativizmus a tradíciókat, a tapasztalatot, a szokásos belső és jól ismert, a központ által vezérelt megoldásokat részesíti előnyben. A liberális módszer az új, kötetlen, sokszor kísérleti és szabadpiaci megoldásokra voksol.

Alkalmazás és alkalmazkodás a gyakorlatban

Függetlenül attól, hogy gyorsítani vagy lassítani kell a gazdaságban, mindkét módszer (konzervatív, liberális) alkalmazható, és ez mindig az adott szituáció függvénye. A kormány hagyhatja magától felpörögni a gazdaságot (liberális megoldás), ha ezt a helyzet lehetővé tesz, de ugyanígy erős központi irányítással és beavatkozással is elérhet gyors növekedést (konzervatív megoldás).

A fenti példa tehát azt jelenti, hogy a „Mit?” és a „Hogyan?” két különböző dimenzió, nem jó eleve összekapcsolni a kettőt és csak csomagkapcsoltan alkalmazni, mint például „jobboldali konzervatív” vagy „baloldali konzervatív” stb. Meg kell hagyni a lehetőséget, hogy az adott szituációtól függően választhasson a kormány, hogy mit tesz (jobb- vagy baloldali jellegű beavatkozás), és azt hogyan teszi (konzervatív vagy liberális eszközökkel.

Nem tesz jót a társadalmi fejlődésnek egy ilyen „árukapcsolás”.

Ugyanez a helyzet a pártokkal és programjaikkal is. Egy párt programja sok célt és megállapítást tartalmaz. Ezek egy részével a választó egyetérthet, de nem valószínű, hogy mindegyik programpont az adott választó érdekét képviseli. Ez a legnagyobb problémája a képviseleti rendszernek. A választó a csomag elfogadásával elfogadja azt a tételt is, amit nem szeretne. Ha a párt viszont sűrűn ideológiát vált, azzal a hitelét rontja el.

Ezen a problémán segít a közvetlen, ügyek mentén történő szavazás lehetősége. Természetesen ez is rejt problémákat, de a technikai fejlődés ma már ezt lehetővé teszi – és ami megvalósulhat, az általában meg is valósul.

Sas Tibor
2024.08.06.