„Elkerülhetetlen az emberiség fennmaradását támogató, élhető és stabil mikroközösségek kikísérletezése is. Ugyanis az emberiség fennmaradását a fenntartható és ugyanakkor élhető életformát megteremtő kis közösségek hálózatának létrehozása kínálja.” – Marosán György

Nagyon valószínű, hogy a fent vázolt megoldás kell legyen az emberiség megmentésének következő lépése. Van két dolog azért a javaslatban, amit ebben a témában indokolni illene – és ezt meg is tesszük. Az egyik dolog az, hogy miért helyes ez a megoldás, a másik pedig az a tény, hogy ilyen struktúra már létezett a múltban, de megszűnt. Most akkor mégis vissza kellene hozzá térni?

Lokális közösségek működtetése

A globális munkamegosztásnak (például európai tervezés és távol-keleti gyártás) számos evolúciós hátránya van:

• Az állandó termék/szolgáltatás mozgatás erőforrás pazarlását jelent.
• A globális munkamegosztás növeli a térségek között a különbségeket, csökkenti a rendszer egyen-szilárdságát.
• Nem alakulnak ki helyi termelési ciklusok, melyek a helyi hulladék-hasznosítást és így az anyagok természetes körforgását biztosítaná.
• Csökken a lokális rendszerek stabilitása, növekszik a bizonytalanság.
• Egyenetlen területi fejlődést jelent.
• Drágítja a termékeket és szolgáltatásokat.
• Konzerválja az alacsony jövedelmeket.
• Ökológiai katasztrófákhoz vezet.
• Személyteleníti a kapcsolatokat.

Spirális dialektikus fejlődés

A világ úgy működik, hogy egy adott feladatra létrejön egy „A” megoldás, melynek természetesen nem csak előnyei, hanem hátrányai is vannak. Bizonyos idő után a hátrányok háttérbe szorítják az előnyöket, és megjelenik egy „B” változat, mely megoldja a feladatot, de szintén vannak hátrányai. A „B” megoldást is le kell cserélni egy jobbra. Idővel kifejlődik egy „C” megoldás, mely nagyon hasonlít az „A”-ra, tartalmazza „A” és „B” előnyeit, de nem tartalmazza azok hátrányat. A „C” megoldás az előző kettő szintézise.

Ilyen „C” típusú megoldás a háztájik, a családi veteményes kertek és mini-gazdaságok ismételt megjelenése is a jelenlegi globális kapitalista munkamegosztás („B”) után.

A nem is olyan régen még meglévő, az élelmiszert biztosító családi gazdálkodások („A” megoldás) megszűntek, helyette boltban vásárolják az emberek a zöldséget és gyümölcsöt („B” megoldás). Ennek okai:

• a városiasodás
• az időhiány
• a kétkeresős modell
• az alacsony élelmiszerárak
• a földhiány és a magas földárak
• a növekvő gazdálkodási költségek
• a falvak elöregedése
• hozzáértés hiánya.

A bolti vásárlás hátrányai:

• rosszabb minőségű áru (szállítás-tűrésre optimalizált fajták)
• állandó vásárlási kényszer, nincs mindig kéznél
• szállítási/tárolási problémák
• pénzkiadás
• nem lehet a szomszéddal más terményre, élelemre elcserélni
• nem adható el, mint a saját termelésű áru
• nem kreatív dolog, nem hobbi
• nem erősíti a családot, a kollektívát úgy, mint a háztáji termesztés

A technika és a közlekedés fejlődésével, a városok túlnépesedésével, a városi lakásárak és megélhetési költségek emelkedésével egyidőben az emberek elkezdtek ismét vidékre, a városok közelébe költözni. Kialakultak az agglomerációk.

A hajdani háztáji termelés megszűnését okozó problémák közül több is megoldhatóvá vált. Csökkent a városi munkaidő, gyorsabb lett a közlekedés. A home-office lehetővé tette az otthoni és kötetlen idejű munkavégzést. A konyhakert-technológia is fejlődött, sok infrastruktúra probléma is megoldódott. Az online képzések, a videók könnyű otthoni tanulást tettek lehetővé az új gazdák számára. Az állami és uniós támogatások biztonságot és megfelelő finanszírozási hátteret biztosítanak.

Az átmenet megvalósításának nem technikai, hanem valójában politikai akadályai vannak. Egy ilyen változás (rövidtávú) érdekeket sért, legfőképpen a nagy multinacionális cégek érdekeit. Szintén ellenérdekeltek azok az országok, melyek a jelenlegi globális munkamegosztás anyagi nyertesei.

Hogyan tovább?

A Földön kevés helyen van szociális jólét és kevés az elégedett polgár. A skandináv és a rajnai országok azok, amelyek mintául szolgálhatnak a továbblépéshez. Ezekben az országokban viszont magas az életszínvonal és nagyon fejlett kulturális mintákkal rendelkeznek. Ezek nélkül nem lehet sikerre vinni egy hosszú távú érdekeltségen alapuló programot.

A globális program végrehajtásához globális szervezettség, tervezés, lelkiismeretes és hozzáértő kormányzás és rövid távú érdekekről való lemondás szükséges minden országban.

Az így kialakult globális, önellátó országokra épülő rendszer nyilván tovább fejlődne. A szomszédos országok egymás között regionális termelési körfolyamatokat hoznának létre, melyek ismét globális szervezetté kapcsolódnának össze a nagyon távoli jövőben.

A spirális fejlődés haladna tehát tovább – a mai globális válság problémái nélkül.

Feltéve, ha az emberiség élve átvészeli a jelenlegi kapitalista gazdasági, társadalmi és ökológiai krízist.

Sas Tibor
2024.08.08.