Előzmények

Jó lenne a társadalmi jelenségeket valamilyen objektív szempontrendszer szerint értelmezni. Nem csak az alapján, hogy „szerintem xy-nak igaza van”. Jó lenne az empirikus társadalom-tudományi igazságokat ok-okozati relációban, szükségszerű összefüggéseiben látni. Ezzel foglalkozik az evomatika, mely az evolúció általános törvényszerűségeit kutatja. Az evolúciós elveket is figyelembe vevő társadalmi berendezkedés neve az „Adaptív társadalom”.

A szellemi és politikai baloldal

Földes: “A magyar baloldal politikailag megosztott, amiben nincs semmi különleges. Jobban jellemzi a helyzetet, hogy élesen elkülönül egymástól a szellemi és a politikai baloldal. Az előbbi rendszerkritikus, antikapitalista és részben szocialista, viszont nem politikai tényező. Az utóbbi „csak” az Orbán-rendszer kritikusa, óvatos a kapitalizmuskritikában, tartózkodik a kapitalizmus-ellenességtől, elfelejti a szocializmust. Vezetőinek egzisztenciális érdekei meghatározó mértékben alakítják a baloldali pártok politikáját.

A szellemi és politika baloldal elkülönülésének megvan a maga szociológiája is. Erről már esett szó a politika, a pártok megváltozott működése kapcsán. Magyarországon az értelmiség nincs jelen a szociáldemokrata pártokban. Az idősebb nemzedék kiszorult, eltűnt, a fiatalabb nem látja értelmét a csatlakozásnak. A fiatal baloldaliak – akik ma jellemzően értelmiségiek – nem tartják hitelesnek ezeket a pártokat és igen szkeptikusan ítélik meg ellenzéki tevékenységüket. Ők – nem alaptalanul – úgy tekintenek az ellenzéki pártokra, hogy azok parlamenti jelenlétükkel akarva-akaratlanul legitimálják az Orbán-rendszert, miközben – és ez a fő szempont – nincs esélyük a választások megnyerésére.

A szellemi baloldal sem homogén. Ezt rendszerkritikáinak különbözősége mutatja meg leginkább. A legnagyobb médiajelenléttel a gúnyosan „ballibnek” titulált értelmiség rendelkezik. Tematikája: a jobboldali populizmus, a tekintélyuralom bírálata, a korrupció leleplezése, illetve a jogállamiság és az emberi-kisebbségi jogok védelme. Nem kérdés, hogy ez a tevékenység pozitív, elengedhetetlen még akkor is, ha – mint azt az elmúlt évtized tapasztalatai mutatják – nem alkalmas arra, hogy nagy tömeget vonjon ki a jobboldal befolyása alól. Ezzel együtt ez az értelmiségi kör tudta a legnagyobb hatást gyakorolni a baloldali pártokra. A „ballib” értelmiség egyfajta tanácsadói szerepet töltött be, vele jóban lenni azért is érdemes volt, mert úgy „emelte meg” a baloldali politikusokat, hogy közben nem zavarta belső köreiket.

Az antikapitalista (szocialista) rendszerkritikusoknak nem adatott meg ez a lehetőség, mert ők nem elégedhettek meg a „ballib” értelmiség és a baloldali pártok minimális programjával. Ebből a szempontból ők a „politikai baloldal” lelkiismeretét élesztgették azzal, hogy az elveket szembesítették a gyakorlattal. De ki szereti, ha naponta kell gyónnia? Amíg a baloldali liberális értelmiségiek bírálata a taktikai kérdésekre irányult, addig az antikapitalistáké a stratégiára. Erre a platformra helyezkedve ez az értelmiségi csoport lemondott a politizálásról.

A radikális baloldali értelmiség rendszerkritikájának közös vonása, hogy a kapitalizmus gazdasági és politikai berendezkedését nem tartja olyan keretnek, amelyen belül érvényt lehetne szerezni a társadalmi igazságosságnak, az emberi, társadalmi emancipáció követelményeinek.

Új vonása az antikapitalista rendszerkritikának, hogy nem annyira szocialista, mint inkább zöld nézőpontú.

Jogos kérdés, hogy a politikai és szellemi baloldal éles elkülönülése mennyire magyar sajátosság. Az elkülönülés mindenütt megfigyelhető, de nem mindegy mekkora a távolság közöttük. Európában jóval kisebb, többek között azért, mert a baloldali értelmiség több okból is nagyobb létszámú és nem függ egzisztenciálisan a mindenkori hatalomtól. Másrészt nagyobb a választási lehetőség, mivel a radikális baloldali irányzat nemcsak szellemi, vannak radikális baloldali pártok és mozgalmak is. Így az értelmiségek beállítódásuk szerint választhatnak maguknak politikai pártot és erősíthetik a számukra szimpatikus civil szervezeteket.”

Földes állapot-felméréséhez nincs nagyon mit hozzátenni. Annyit megtettünk, hogy kiemeltük Földes fejezetének kulcs szavait a könnyebb áttekinthetőség érdekében.

A baloldali tanácstalanság mögött alapvetően az elméleti és ideológiai alapok hiánya áll, mely a következő, 38. cikk témája.

Összefoglalás

A régi, szocialista elvek és szocializmus-minták nem használhatók A baloldal nem tudja, mit kell tenni és hogyan, a felszíni problémákat sorolják fel, és tüneti megoldásokat javasolnak. A mai magyar baloldali pártok lejáratták magukat, így a valódi baloldali cselekvés – melynek tényleges társadalmi és gazdasági hatása van – eleve esélytelen.

Sas Tibor
2024.09.19.

Következik: Adaptív társadalom 38.rész – A baloldali elmélet hiánya