Lassan 19 éve annak, hogy nagymamám szülővárosában utoljára jártam, Nagybányán. Nagymama rokonai, unokatestvérei és azok gyerekei még ekkor is ott éltek, és a velük folytatott beszélgetések során gyakran idézték nagymamám gyerekkori emlékeit a városról. Sétáink a városban, különösen a kisebbik lányommal, Gyöngyvérrel, mindig emlékezetesek maradtak számomra: meglátogattuk a múzeumot, a temetőket, ahol a régi Nagybányai Festőiskola tagjai nyugszanak. Bár Nagybányát az emberek elsőként talán a festőiskoláról ismerik, irodalmi szempontból is rendkívül gazdag múltja van: itt született többek között Németh László és Tersánszky Józsi Jenő. Tersánszky maga is a világ egyik legbűbájosabb városának nevezte Nagybányát. Egy nyarat a festőiskolán töltött, amelyről A félbolond című kiváló kisregényében számolt be, a mindennapok apró, élő részleteit dokumentálva. Említhetjük még a Rekőttes című művét is, amely az I. világháború egy szakaszáról ad felkavaró, eleven dokumentációt. Egy nagybányai barátommal, Imivel, a Főtéren kávézva  beszélgettünk Tersánszkyról; Imi szinte minden művét olvasta, és különösen hosszan mesélt az általam is kiemelkedőnek tartott Viszontlátásra, drága című regényéről. Érdeklődése és lelkesedése arra ösztönzött, hogy újra kézbe vegyem ezt a művet, és megpróbáljam feltárni mindazt, amiért Tersánszky története máig élő és megindító olvasmány.

Tersánszky Józsi Jenő Viszontlátásra, drága! című regénye az első világháború idején született, miközben a szerző maga is az olasz fronton harcolt. A regény különlegessége abban rejlik, hogy bár a háborús helyzet adja a történet keretét, maga a cselekmény nem a háború eseményeit, hanem az emberi sorsok, érzelmek és kapcsolatok küzdelmeit tárja fel. Tersánszky a háborút úgy jeleníti meg, mint egy erőteljes, váratlan külső tényezőt, amely a szereplők életét megváltoztatja, de nem formálja át alapvetően belső világukat. A háború hatása inkább mechanikai vagy természeti jelenséghez hasonlítható: mint egy árvíz vagy földrengés, kiszakítja az embereket megszokott helyükből, és új viszonyok közé helyezi őket. Ignotus irta a Nyugatban: „Tersánszky regénye nem háborús regény, hanem regénye egy leánynak, kit a háború lökött ki úri s leányi életéből s oda a férfiak közé, mint lökhetett volna puszta elszegényedés, ami miatt mondjuk nevelőnőnek kellett volna mennie.“

A regény főszereplője Nela, egy fiatal galíciai lány, akinek élete a háború által váratlan fordulatot vesz. Nela érzékeny, ábrándos és rendkívül intelligens, ugyanakkor a történet előrehaladtával szembesül a fizikai és érzelmi kiszolgáltatottsággal. A háború sodrása révén találkozik férfiakkal, akik nem csupán érzelmi, hanem anyagi függőséget is jelentenek számára. Tersánszky ábrázolása nem ítélkezik, hanem empatikusan, részletekbe menően mutatja be a szereplők emberi gyengeségeit, döntéseit és azok következményeit. Nela nem hősnői alak a hagyományos értelemben, hanem a körülmények által formált, hiteles, hús-vér személyiség, akinek az élethelyzete univerzális jelentőséggel bír: a női sors, a kiszolgáltatottság, és a túlélés dilemmái általános emberi kérdésekké válnak.

A férfi karakterek, legyenek azok orosz tisztek, katonák vagy civil férfiak, Nela életének katalizátorai. Nem önmagukban fontosak, hanem abban, hogy kiemelik Nela belső küzdelmeit, vágyait és frusztrációit. A regény különlegessége, hogy a férfi-női viszonyok ábrázolása egyszerre fizikai, érzelmi és társadalmi dimenzióval bír: a testi kapcsolatok, az anyagi függőség és a háborús kiszolgáltatottság együtt jelennek meg, így a történet komplex emberi és társadalmi képet ad.

Motívumok szintjén a regény gazdag: a háború mint külső kényszer, az élet apró-cseprő drámái, a testi és lelki sebek, valamint a kiszolgáltatottság motívuma mind végig jelen van. Tersánszky érzékletesen mutatja be a hétköznapi életből kiemelt, extrém helyzetekben rejlő emberi valóságot: a katonai sáncokban és a galíciai városok utcáin, a mindennapi beszélgetések, a rögtönzött élethelyzetek és a mindennapi emberi kapcsolatok révén a regény olyan élményt ad, mintha az olvasó maga is része lenne a történetnek.

A regény lírai ereje abban rejlik, hogy a háború és az emberi sors kettősségét egyensúlyban tartja: a történet egyszerre realista és pszichológiailag hiteles, miközben a háború csak keretül szolgál a karakterek belső világának feltárásához. Tersánszky nem dramatizál túl, nem idealizál, hanem a mindennapi élet súlyát és törékenységét mutatja be.

A regény legmélyebb üzenete, hogy az emberi élet törékeny, és a külső körülmények, legyenek azok háború, szegénység vagy társadalmi elvárások, mindig próbára teszik az egyént. Ugyanakkor Tersánszky bemutatja, hogy az élet folytatódik, az ember képes alkalmazkodni, túlélni és megtalálni saját helyét a világban, még a legkiszolgáltatottabb helyzetekben is.  Viszontlátásra, drága! nem pusztán a háború drámáját jeleníti meg, hanem egy fiatal nő, egy család és egy társadalom érzelmi és erkölcsi kihívásait is. Tersánszky mesterien ötvözi a háborús realista környezetet az emberi történettel, s így a regény az emberi tapasztalatok, a társadalmi felelősség és a lelki küzdelmek maradandó és ma is releváns tanúsága.

Aszalós Sándor
2025.11.25