Közel 400 milliomos és milliárdos 24 országból írta alá azt a nyílt levelet, amelyben a világ vezetőit a szupergazdagok megadóztatására szólítják fel – írja a Guardian. A levelet a davosi Világgazdasági Fórum idejére időzítették, figyelmeztetve arra, hogy a szupergazdagok és a társadalom többi része közötti olló veszélyesen szélesre nyílt.

De miért baj, ha vannak gazdagok – sőt, szupergazdagok?

„Néhány extrém vagyonnal bíró globális oligarcha felvásárolta a demokráciáinkat, átvette a kormányainkat, elhallgattatta a média szabadságát, fojtogatja a technológiát és az innovációt, elmélyítette a szegénységet és a társadalmi kirekesztést, valamint felgyorsította a bolygónk lerobbanását” – áll a levélben.

Sokan éppen ezt a veszélyt látják a Trump-kormány összetételében és működésében is. Trump kormányzata a modern amerikai történelem egyik leggazdagabb kabinetjével működik: sajtóbecslések és nyilvános adatok szerint a kabinettagok együttes vagyona 2025 augusztusában mintegy 7,5 milliárd dollár volt. És ez csak a felszín: a kormányban olyan szereplők is helyet kaptak, akik szoros kapcsolatban állnak egyes milliárdos üzleti körökkel. A legismertebb példa az alelnök, J. D. Vance, aki Peter Thiel politikai felfedezettjeként és támogatottjaként vált országosan ismertté.

„A szélsőséges vagyon veszélyezteti a demokráciát” – fogalmazott Kenneth Rogoff, a Nemzetközi Valutaalap volt vezető közgazdásza. „A gazdagok nagyon kevés adót fizetnek, miközben aránytalanul nagy befolyással bírnak a politikai rendszerre. Ez az oka annak, hogy a problémát ilyen nehéz kezelni.”

A vagyonadóval szembeni egyik leggyakoribb ellenérv, hogy a gazdagok egyszerűen elmenekülnek előle. Erre gyakran hozzák fel példaként a kaliforniai milliárdosokat célzó, egyszeri 5 százalékos vagyonadó-javaslatot: a vita hatására Sergey Brin és Larry Page vagyonuk egy részét kivitte az államból, a kockázati tőkebefektető David Sacks irodát nyitott Texasban, Peter Thiel pedig 3 millió dollárt adományozott egy kampánynak, amely a javaslat ellen küzd. Az ilyen jelenségek ellen ma már külön eszközökkel próbálnak védekezni: az Egyesült Államokban például létezik úgynevezett kilépési adó.

A vagyonadónak valóban rossz a híre. Bonyolult, drága adminisztrációval jár, nehéz a vagyon értékelése, és a leggazdagabbak gyakran kreatív elszámolási technikákkal csökkentik az adóalapot. Gabriel Zucman francia közgazdász – több vitatott vagyonadó-javaslat szellemi atyja – szerint éppen ezért a megoldás az egyszerűség: egy átalányjellegű adó, amely kizárólag a szupergazdagokra fókuszál. Kaliforniában például csak a milliárdosokat céloznák meg, akikből nagyjából kétszáz él az államban. Ez nemcsak az adminisztrációt csökkenti, hanem az értékelési problémát is, mivel vagyonuk jelentős része tőzsdei részvényekben testesül meg, nem pedig nehezen beárazható luxustárgyakban.

A vagyonadó másik klasszikus ellenérve, hogy visszafogja az innovációt: minek kockáztatni, ha a sikert később „elveszik”? Ezt az állítást többen cáfolták, én legutóbb Thomas Pikettynél Az egyenlőség rövid története című könyvében olvastam az ellenérveket, történelmi példákkal. Piketty könyvének a központi állítása, hogy a nagyobb egyenlőség morálisan kívánatos és gazdaságilag is stabilabb rendszert eredményez.

Hogy nem babra megy a játék, azt egy másik számítás is jól mutatja. Christian Felber A közjó gazdasága című könyvében az örökösödési adót vizsgálva – 2020-as adatok alapján – arra jut, hogy Németországban évente 130–200 milliárd eurónyi vagyon öröklődik, ami a teljes vagyon nagyjából egyötvened része. Ha ezt a munkába állók között, induló tőke jelleggel osztanák el, fejenként közel 200 ezer euró jutna mindenkinek.
Indulásnak ez egyáltalán nem rossz.

Csikvári F. András
2026.02.02